A bútorfelújítás világával a Nemiskacat-on találkoztam először. Enikő már rengeteg inspiráló bejegyzést írt, hogy egy-egy régi, első ránézésre már csak tűzifának alkalmas bútordarab hogyan válik sikkessé és egyedivé. Én a lenti képen látható szekrényt vettem meg, és képzeltem el új külsővel.

Az első lépés-, aminek részeredménye már a képen is látható – a régi zár eltávolítása, majd a lyuk eltüntetése. Ehhez Trinát mestertapaszt használtam. Megmondom őszintén, nem sok instrukciót kaptam a használatához, így valószínűleg van hatékonyabb megoldás is, de én így csináltam:

• Nyomtam egy kicsi tapaszt a lyukba, és evőkéssel eloszlattam, hogy mindenhol fedje, és hagytam száradni pár napig.
• Ezután a lyuk egyik végéhez odatartottam egy darab konyhai papírtörlőt és belenyomtam annyi anyagot, hogy betöltse az egészet, ezt pár hétig hagytam száradni. Nem hiszem, hogy tényleg szükséges volt neki ennyi idő, de nem volt sürgős, hogy elkészüljek, így inkább biztosra mentem.
• A mestertapasz a száradás során megkeményedett és kicsit összeesett, így még adtam hozzá, és papírtörlővel nagyjából elegyengettem. (Itt tartottam, amikor a fenti kép készült.)
• Mikor úgy láttam, hogy kiszáradt lecsiszoltam smirglivel, és - most már szakszerűbben – spatulával felvittem egy réteget. Ezt az utolsó mozzanatot addig kell ismételni, míg teljesen sima nem lesz a felület. Ilyesmi:

A szekrényt egy pincében tartották, így nem csodálkoztam, hogy a zsanérok teljesen el voltak rozsdásodva. Leszereltem őket, és beáztattam rozsdaoldóba. Az útmutató szerint pár óra alatt le kellett volna szednie a rozsdát, de úgy vettem észre, hogy ennyi idő után még mindig foltos volt, ezért kb. egy napot hagytam a folyadékban.

Ezek után végre neki állhattam az érdemi és szórakoztató részének, a festésnek. Szintén a Nemiskacat-on hallottam először az Annie Sloan Chalpaint-ről, ami sokak szerint a festékek csúcsa. Nekem ugyan nincs összehasonlításai alapom, de tényleg könnyű volt használni. A fa mellett tapad a műanyagra, fémre, és még textilt is lehet vele festeni. A festék mellett szól még, hogy nem kell a fa felületet lecsiszolni előtte, ami úgy hallottam elég nagy munka. Az én szekrényem lakkozott volt, és az ajtókon még a fa erezete is kidomborodott, de a festék tökéletesen befedte.

Talán mondanom sem kell, hogy a felújítandó felületet alaposan le kell tisztítani, hogy teljesen zsír- és koszmentes legyen, különben a festék nem tapad meg rendesen. Én sajnos bele futottam ebbe a hibába, mert megfeledkeztem róla, hogy egy ideig az ajtók a tűzhely mellett voltak, és nem takarítottam le tisztességesen. Szerencsére így sem volt veszve semmi, amíg nincs lewaxolva a festék, „dörzsis” szivaccsal könnyen lemosható.

Mielőtt elkezdenénk felkenni a festéket, nagyon jól fel kell keverni. Mikor kibontottam az enyémet, meg is ijedtem, hogy már olyan régen vettem, hogy tönkre ment, ugyanis szétvált egy fehér és egy átlátszó rétegre. De az alapos keverés után szép homogén lett. A szekrényhez a Duck Egg Blue és az Old White színeket választottam, és kevertem össze az ajtókhoz 1 rész színes, 3 rész fehér arányban (ezt gondosan kimértem konyhai mérleggel).

Ezután már tényleg a szórakoztató szakasza következett a munkának. A festéket két rétegben vittem fel, közöttük kb. egy órát hagytam száradni. Célszerű az egyik réteget függőleges, a másikat vízszintes irányban festeni, így nem lesz csíkos. Látszik, hogy egy rétegben nem fed szépen a festék, ilyenkor még elég foltos, de két réteg után már tökéletes.

Egy napot hagytam száradni, majd következett a waxolás (Annie Sloan Clear Wax). Ehhez lehet venni horror áron speciális ecsetet, de én egy régi pólót használtam, ami tökéletesen megfelelt a célnak. Ez a folyamat is egyszerű, bár egy kicsit fárasztó, jól rá kell nyomni a rongyot a bútorra, és egyenletesen eloszlatni.  A képen talán látszik a különbség milyen viaszolás előtt és után: a valóságban egy fényesebb, élénkebb felületet kapunk.

A gyakran használt részeket érdemes kétszer waxolni, hogy tartósabb legyen. A rétegek között hagyni kell egy napot száradni.

Szinte el se akartam hinni, hogy ennyi idő után (több mint egy éve megvettem) már csak fel kell fúrnom a bútorgombot, és kész az én csodaszép „mikró alatti” szekrényem.

A különbség hatalmas, szinte rá sem lehet ismerni, és azóta is büszkén nézegetem. Utólag úgy gondolom, kezdőként jobb lett volna valami egyszerűbbel kezdeni, ahol nincs ennyi előmunka (rozsda eltávolítása, mestertapaszolás), de miután ez meg volt, kb. 15 munkaóra alatt készült el. (Egyik nap pedig segítségem is volt.)

A következő projekt egy étkezőasztal hat darab székkel, megvárom vele a tavaszt. :)